2012. ápr. 27.

Laurie Halse Anderson - Jégviráglányok

"Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad...."

Sztori: A jégviráglányok Lia és Cassie elvesztek az anorexia és bulimia világában. Cassie meghal, szelleme azonban kísérti barátnőjét, aki családját becsapva minden nappal egyre soványabb és soványabb. Cél a 0 testindex.   


Számomra megrázó, zavarba ejtő és idegesítő is egyben ez a történet. Soha nem olvastam még az anorexiáról és ezek után nem is szeretnék.
Azt hiszem Anderson mindent elmondott ebben a témában, rendkívül őszintén, felkavaróan beszél a hánytató, éheztető, magukat vagdosó lányokról.


Személyes tapasztalatom nincs, egy túlzásba vitt fogyókúrás volt az ismerőseim között, de őt még le tudták állítani mielőtt teljesen begolyózott és elfogyott volna.
Mindenki szeretne tökéletes alakot, de érthetetlen számomra miért akarna valaki csontváz szerű alakot? Tudom, tudom ez a testképzavar, és ez is egy betegség, ami lelki okokra vezethető vissza.

Nem értem ezeket a lányokat. Inkább sajnálom őket.
Tudom, hogy a  fiatalok tapasztalat híján jóval érzékenyebben reagálnak a problémákra, úgy érzik itt a világvége, míg egy felnőtt már sok mindent megtapasztalt ember ugyanarra a problémára csak legyint egyet.
Ezért bosszant engem ez a könyv hasonlóan Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvéhez.

Ugyanis az okok amiért Lia és sorstársai az anorexia világába menekülnek harminc felett már nehezen érthetőek.
A szülők válása, egy új mostoha vele egy új testvér, iskolai problémák, fiúk, de még a plusz egy-két kiló mind olyan dolgok amik eltörpülnek a felnőtté válás után.
Koromnál fogva én inkább a szülők szemszögéből tudom átérezni ezt a történetet. 
Szívem szerint jól megráztam volna Lia-t és Cassie-t. Mi a fene bajotok van nektek??? Gazdag szülők elkényeztetett gyerekei vagytok ez a legnagyobb bajotok!!!
Kikészít ha valaki nem tudja megbecsülni azt ami van és folyton olyat akar ami nincs, és mire kiküzdi magának vége is az életének, vagy csak egy újabb csalódással gyarapodik.


Cassie-ről azért sokmindent nem tudtam meg, de Lia-t nagyon nem értem. Elfoglaltak a szülők és nem érnek rá vele foglalkozni? Másnak az a baja, hogy szülei rátelepednek. 
Nem hagyták magára, próbálják megérteni, de nagyon nehéz azt végignézni egy szülőnek, hogy teszi magát tönkre a lánya, aki egyébként okos és szép jövő előtt állna.
És a bűntudat amit barátnője halála után érez súlyosbítja betegségét még az sem rettenti el, hogy ő is Cassie sorsára juthat. Magányos, örökké fáradt, kiégett. Csak magának köszönheti.
Kegyetlen vagyok? Lehet.
Felmerül a kérdés: miért gondolja azt Lia, hogy attól minden jobb lesz ha ő elfogy? Ez egy lassú öngyilkosság? Figyelemfelkeltés? Nem önző dolog ez?


Nagyon jól ír Anderson, még nem olvastam tőle ezelőtt semmit, de biztos fogok.
Nagyon egyedi a stílusa, nem találkoztam még olyan könyvvel ahol egy oldalon keresztül ugyanazok a szavak ismétlődnek, (lásd fenti idézet) ezzel is a főszereplő lelkivilágát érzékeltetve.
Nem az ő hibája, hogy én meghatódás, megértés helyett ideges és bosszús lettem. Ezt a téma hozta ki belőlem.

Ha csak az írást kéne pontoznom 5/4,5 lenne, de nem tudok elvonatkoztatni a témától így csak 5/3.

2012. ápr. 20.

Felettünk a Föld - film

Miután két hete nem tudom kiverni a fejemből ezt a filmet elhatároztam, hogy írok róla egy ajánlót. Talán másnak is felkelti figyelmét ez a hazánkban csak DVD-n megjelent történet.

Furcsamód találtam rá. Pár hónapja láttam egy trailer-t ami nagyon tetszett. Földünk felett létezett egy párhuzamos világ amivel tilos volt az érintkezés, két fiatal persze mégis megtalálta a módját a találkozásnak.
Nem jegyeztem meg sem a címét sem azt, hogy hol láttam. Mikor rátaláltam erre a címre, hogy Felettünk a Föld biztos voltam benne, hogy megvan a film amit kerestem. Elkezdtem nézni és vártam mikor bukkannak fel azok a jelenetek amiket a trailer-ben láttam. De hiába, nagyon úgy néz ki mégsem arra a filmre találtam rá.

Mindenesetre nem bántam meg ezt a bakit, a Felettünk a Föld ugyanis nagyon emlékezetes film.

Bár műfajilag a sci-fi kategóriába sorolható azért én mégis inkább drámának mondanám. Az igazi vérbeli sci-fi rajongók valószínűleg lassúnak, vontatottnak esetleg unalmasnak találhatják. Aki viszont egy sci-fi környezetbe bújtatott igazi "bűn és bűnhődés" típusú drámára vágyik annak mindenképpen ajánlom.







Sztori: A 17 éves részeg Rhoda autóval tart hazafelé mikor a rádióban egy elképesztő hírt közölnek: Naprendszerünkben felfedeztek egy másik Földet, mely szabad szemmel is látható.
A lány figyelmét elvonja a meglepő hír és nekiütközik a szembejövő autónak.
A másik autóban csak John, a zeneszerző marad életben. Terhes felesége és gyermeke meghal a balesetben. Négy év múlva a börtönből szabadult, bűntudattól teli Rhoda megkeresi a férfit, aki az eltelt idő ellenére képtelen volt feldolgozni családja elvesztését.
Megtörténik a kapcsolatfelvétel a két bolygó között. Kiderül, hogy a két Földön párhuzamosan folyt az élet egészen addig a pillanatig míg a két különböző bolygón élő emberek meg nem pillantották a másik Földet. Akkor, abban a pillanatban a két bolygón a történések kettéváltak.

Azonnal adódik a kérdés Rhoda-ban (és a nézőben egyaránt): vajon a másik Rhoda a Föld2-ön szintén okozott balesetet? Az ő élete, hogyan alakult? John-ból ott is egy kiégett, alkoholista alak lett? ,
Amikor elkezdik toborozni az utasokat a Föld2-re, Rhoda is pályázik egy helyre, hogy választ kapjon kérdéseire.




A két főszereplő remek alakítást nyújt. A Rhoda-t alakító Brit Marling kezdő színésznő, aki a maga természetességében nem csak gyönyörű, de a jelenléte a filmben nagyon erős és kifejező. John-t alakító William Mapother sokaknak lehet ismerős a Lost Ethan-jeként.
Kettejük drámája nagyon jól megjelenik a filmben. Mivel kis költségvetésű filmről van szó senki ne várjon látványos jeleneteket.
A párhuzamos világ megjelenése a "mi lett volna ha?" típusú kérdések feszegetésére szolgál. A film vége számomra egy váratlan, de nagyon érdekes csavart hozott, viszont  nyitottan, a képzeletre bízva hagyta a lezárást.


A film a Sundance fesztiválon díjat nyert.

Értékelésem: 5/4,5



Ha valaki tudja mi a másik film címe amiről a trailer-t láttam elárulhatná. :D


2012. ápr. 17.

Grecsó Krisztián - Mellettem elférsz

"Ott ült a szentesi elmeosztály udvarán két egészen hasonló formájú, remegős férfi. Márton tata és Juszti mama baja bennünk futott össze, akkoriban mondta egy szegedi kutatóorvos, isteni tesztcsalád vagyunk, ritka az ilyen kedvezőtlen génállomány."

Rövid összefoglaló: A harmincas főhős titokra bukkan családja történetében. Kutatni kezd. Kikérdezi még életben lévő rokonait, azok ismerőseit. Megismeri családja rejtélyeit és kezdi felfedezni önmagát is.

Tavaly elhatároztam, hogy több magyar írótól fogok olvasni, így került a várólistámra Grecsó Krisztián könyve, melynek már a címe is elbűvölt. Sokat nem tudtam róla, de mindenképp pozitívum volt, hogy családregény és az író az én korosztályom.


A regényt imádtam és gyűlöltem egyszerre. Gyűlöltem mert magamra ismertem benne. És imádtam mert másokra ismertem benne.
Sok családregényt olvastam már, de egyik sem kavart fel ennyire, egyik után sem éreztem azt, hogy kutatnom kellene a családom történetében. Most felmerült bennem: vajon milyen titkokra lelhetnék ha megbolygatnám a múltat?
Vajon elszalasztottam a lehetőséget, mikor nem kérdeztem anyai nagyanyámat, míg élt? Ha legközelebb meglátogatom apai nagyszüleimet merjek e tőlük kérdezni, addig amíg megtehetem?

Persze voltak már kísérleteink. A mamám többször is mesélt arról az időszakról amikor cseléd volt a háború előtt egy gazdag zsidó családnál.
Húgom régebben próbálta a papát kérdezni a háborúról, de Ő kitudja talán pont a fronton átélteknek köszönhetően nagyon zárkózott, nem túl beszédes ember, sokat nem lehetett kihúzni belőle. -Miért érdekel ez? Régvolt, elmúlt. Ne érdekeljen.
Pedig kit ne érdekelne? Hogy mi történt, mit változtatott az életén a jellemén, a családján? Rajtam. Bennem.
Kire ütött ez a gyerek?



  Sokszor hagytam abba az olvasást és tértem át más könyvre. Főleg az elején, kicsit zavaros volt ahogy az író időben, térben, szereplőkön össze-vissza ugrálva fűzi történetét. Rá kellett éreznem erre a stílusra.
A főszereplő férfi sem volt éppen szimpatikus, ahogy Éva néni mondja rá:
"Van magában valami félelmetes, fiatalember."

Mégis amikor elmerültem az olvasásban szinte láttam magam előtt a telepet az ott élő embereket, aztán ellenpontként a budapesti kavalkádot. És benne ezt a végtelenül magányos, zárkózott embert, aki keresi helyét a világban.
A jót és szépet mindenki szívesen megosztja akár egy idegennel is. De mi van a papnak készült homoszexuális rokonnal? Az alkoholista apával? Vagy éppen főhősünk prostikkal folytatott kalandjaival? Ezek azok a titkok amikről senki nem beszél.  Az idő azonban szebbé teszi a múltat, vele az embereket és történeteit. Megbocsáthatóvá a hibákat, a megcsalásokat, a bűnöket.

A harmincas vagyis az én korosztályom története ez, valószínű ezért érintett meg ilyen mélyen.

Mindenkinek megvan a maga története, Juszti mamája, a ma már ehetetlennek tűnő kaják íze a szánkban,  nyári emlékek unokatesókról, családi legendákról. És vannak génjeink is, amik ki tudja mit hordoznak magukban.
Talán jobb ha nem is firtatjuk. Vagy mégis?

A Kezek és fogak erdeje című könyvben bukkantam az alábbi nagyon is idevágó mondatfüzérre:

"Kik vagyunk mi, ha nem azok a történetek, melyeket továbbadunk? Mi
történik akkor, ha már nincs, aki elbeszélje ezeket a történeteket? Ha nincs, ki meghallgassa őket? Ki szerez majd tudomást a létezésemről? Mi van, ha már csak mi maradtunk - ki ismerheti meg akkor a történeteinket? És mi lesz a többiek történeteivel? Ki idézi majd fel azokat?"



Grecsó Krisztián idén megnyerte az AEGON Művészeti Díj-at ezzel a regényével.


Értékelésem: 5/4,5




2012. ápr. 16.

Carrie Ryan - Kezek és fogak erdeje

"Nyelvem végighúzom a fogaimon – vajon milyen íze lehet a halálnak?"

Sztori: Mary egy kerítéssel körülvett faluban él, ahol sajátos törvények uralkodnak. A Föld utolsó túlélőjeként  az emberek kénytelenek elfogadni sorsukat, beletörődni a Nővérek és Őrzők által hozott szabályokba.
Váratlan események sora azonban elindítja Mary-t, hogy megtudja: igazak-e a legendák a kerítésen túli világról. Léteznek-e óceánok és égig érő házak? Élnek-e rajtuk kívül is emberek a bolygón?

Nektek is ismerős a sztori? Nekem rögtön A Falu című zseniális Shyamalan film ugrott be. Azért a könyv másról szól.
Igen, jól gondoljátok kedves olvasóim, ez ismét egy dísztópiás történet kiegészítve azonban egy új csavarral a zombikkal.

Soha nem olvastam még zombis könyvet, az ilyen tárgyú filmeket is mellőzöm. Idegenkedésem még tini koromban kezdődött amikor nagyon népszerűek voltak a zombis filmek, előszeretettel nézték osztálytársaim jókat röhögve rajtuk, de nekem aki minden horrort, thrillert megnézek valahogy ez a műfaj nem jön be. A zombik az én paráim.  (na meg a hosszú fekete hajú kislányok :D)

Összefoglalásomat  ugyanúgy kezdhetném mint az összes hasonló dísztópiás könyvét: adott egy fiatal lány egy jövőbeni elfuserált világban ahol két fiú is harcol kegyeiért és aztán történik valami, ami megváltoztatja életüket és megindulnak a lázadás útján. Ugye hogy olvastatok már ilyet??? (Éhezők viadala, Matched, Incarceron, Csúfok stb.) Mindegyik másfajta jövőkép, de ugyanaz a sztori.
Miben más ez a könyv? A zombikon kívül semmiben.


Az első 100 oldalnál az volt az érzésem, hogy ezt a könyvet is Suzanne Collins írta (ÉH szerzője) csak álnéven. Hasonló a stílus, E/1-ben történik a mesélés, a főhősnő ugyanolyan érzéketlen, rideg mint Katniss. De ezzel vége is a hasonlóságnak mert bizony volt olyan pont amikor drukkoltam, hogy intézzék el Mary-t a zombik, míg Katniss-nak sosem kívántam rossz véget, inkább szurkoltam neki.

A könyv borítóján felteszik a kérdést: Élhet-e a szerelem egy pusztuló világban? Ezt figyelmeztető jelnek kellett volna vennem, akkor felkészülhettem volna a több száz oldalt betöltő nyűglődésre ami a könyv első felét jellemezte.
Én ehhez ugyan is nem vagyok eléggé romantikus.
De komolyan, ki az a hülye aki arról filozofál, hogy jaj de szeretem Travis-t és jaj miért a tesójához kell mégis férjhez mennem, miközben 2 azaz kettő centiméterre csattognak tőle a zombi fogak??? És ez nem egyszer fordul elő hanem legalább 4x-5x.

„ A szerelem az, amiért érdemes élni. Ha minden áldott nap része az életednek. A szerelemmel ébredsz, és belekapaszkodsz, a viharban vagy egy lidércnyomás után. A szerelemben találsz menedéket a halál elől…”

Volt olyan pillanat amikor majdnem a falhoz vágtam a könyvet (pl. amikor a fenti idézetet olvastam), esküszöm ennyit még nem káromkodtam olvasás közben, mindennek oka, hogy én még ilyen ellenszenves, idióta, buta és legfőképpen önző főhőssel nem találkoztam olvasmányaim során, pedig elhihetitek nekem, a moly-on bejelölt 472 könyv csak töredéke annak amit valójában olvastam.
Hogy miért nem hagytam abba? Mert a mellékszereplők jók, a környezet jól kidolgozott (végre! ez bizony nem olyan jellemző a dísztópiás regényekre) és hála az égnek a könyv második felében az események is beindulnak. Nagyon olvasmányos, tetszik ahogy Ryan ír, csak ez a szerelmi nyűglődés ne lenne benne, és azt említettem, már, hogy milyen idegesítő és borzalmas a főszereplő csaj? :D

 És akkor ide képzeljetek el egy zombis képet! Nem teszek be, mert nem akarok megijedni a saját blogom láttán. :DDD

Rengetek  megválaszolatlan kérdés maradt a végén. Mostanában úgy látszik a divat (és az üzleti érdek) azt diktálja, hogy trilógiát kell írni. Ezért is nyúlik minden történet rétestészta méretűvé. És ezért kell szerelmi bonyodalmakkal kitölteni az üres részeket. Sajnos.
Ezek nélkül a töltelékek nélkül ugyanis ezek a sztorik sokkal, de sokkal jobbak lennének. (Nem csak ez, pl. a Matched is itt bukta el nálam) Igaz a célközönségnek (14-20 év ?) és a nálam romantikusabb lelkületű olvasóknak valószínűleg így is tetszik.

Én is el  fogom olvasni a következő részeket, mert kíváncsi vagyok, mi lesz ezután és főleg mert új főszereplőt ígér az írónő. Aki Mary-nél csak jobb lehet.

Valahol azt olvastam, hogy lesz belőle film is 2013- ra ígérik, de még szereposztást sem láttam.. Ööööö azt hiszem én kihagyom, vagy majd áttekerem a zombis részeket a dvd-n. :)

Értékelésem: 5/3,5

2012. ápr. 11.

Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

"Mindig tudtam, hogy az égbolt tele van rejtélyekkel – de mostanáig nem jöttem rá, hogy a föld is tele van velük."

Sztori: Jacob gyerekkorában szívesen hallgatta nagyapja fura meséit egy szigetről és az ott lakó különleges gyerekekről. 
16 évesen azonban már nem hisz a meséknek.
A nagyapja halálakor viszont olyan dolognak lesz szem - és fültanúja mely örökre megváltoztatja életét, arra ösztönözve, hogy elinduljon a rejtélyes szigetre felfedni az igazságot.

Tavalyi megjelenéskor rögtön felfigyeltem erre a fura könyvecskére, a borító hátborzongató fotójával és érdekes fülszövegével.
Nem olyan félelmetes, mint amilyenre számítottam, bár rendkívül érdekes hangulatot áraszt, azért simán elfér az ifjúsági regények kategóriájában.



Bár én  egy nagyon jó minőségű e-bookban olvastam (ebben a formában is megvásárolható)  szívesebben tartottam volna kézben a papír alapú változatot. Nem beszélnék az e-book-ok ellen, de ezt a könyvet mindenképpen a hagyományos változatban ajánlom.
Elképesztő, sőt néha félelmetes képekkel van illusztrálva, melyek szervesen kapcsolódnak a történethez. Az író állítása szerint előbb voltak a képek és ezek köré szőtte a történetet. Sajnos ez néha hátránya is a könyvnek mert néhány fotóhoz eléggé gyengécskének tűnik a magyarázat.

Maga a történet 13 évesen nagyon tetszett volna, így felnőtt fejjel látom a gyengeségeit, de gyermeki énemet így is elvarázsolta ez a mese. Mindössze egy szabad délután kellett és ki is olvastam.
Egy kis X-man beütés, időutazás, 16 éves fiú főhős, rejtélyes sziget, kaland, romantika, mindez a II. világháború árnyékában ugyan kit ne varázsolna el egy borús napon. 


 Nem akarom elmesélni a történetet részletesebben, a fotók úgyis önmagukért beszélnek. Fedezze fel mindenki saját maga és ne rettenjen meg a képek láttán, mert ez nem egy horror könyv.
Azt nem állítom, hogy Ransom Riggs valami teljesen újat talált ki, története minden momentumával találkozhattunk már valahol. A jó és a gonosz harca, a különleges, "más" emberek megítélése, kiközösítése örök téma. De ügyesen ötvözte ezt az egyveleget és a képek elhelyezésével sikerült felkelteni az emberek figyelmét.
A regény ugyanis szép nemzetközi sikert ért el. Az egyik kedvenc rendezőm Tim Burton is felfigyelt rá és tervezi megfilmesítését. Véleményem szerint jobb kezekbe nem is kerülhetett a könyv, kíváncsian várom a végeredményt.
 

Amiért mégsem adok rá maximális pontot: találtam némi ellentmondást az időhurok miatt, illetve bizonyos képek elhelyezése a könyvben kissé erőltetettnek hatott.
Ráadásul ez ismét egy ki tudja hány részes sorozat első darabja, mely olyan függővéget kapott ami azonnal követelné a folytatást. Sajnos azonban a  második rész még angolul sem jelent meg, az író 2013-ra ígéri.
Addig is újra lehet olvasni. :)

Egy interjú az íróval az olvassbele.com oldaláról: http://olvassbele.com/2011/11/10/nem-tudtam-lebegni-a-fold-felett-se-tuzet-gyujtani-a-kezemmel-exkluziv-interju-ransom-riggsszel/

Értékelésem: 5/4

2012. ápr. 10.

Ken Follett - A Titánok bukása

"Kockázatos volt sokáig tartogatni a pénzt, mert előfordulhatott, hogy estére egy veknit sem adtak érte. Már sok asszony várakozott a bolt előtt a hidegben. Fél ötkor a pék kinyitotta az ajtót, és egy táblára fölkrétázta az árait. Aznap egy vekni fekete kenyér 127 milliárd márkába került."

A Titánok bukása Ken Follett  új Évszázad elnevezésű trilógiájának első része.
A három kötetben az író elmeséli a 20. század  történetét több család életén keresztül, akiknek sorsa az események hatására összefonódik.

Sztori: Az 1. kötet a  20. század első éveitől az I. világháború végéig mesél. Megismerkedünk a főhőseinkkel, az angol gróffal és orosz feleségével akik fényűző estélyeket adnak a világ számos helyéről származó diplomatáknak, miközben szénbányájukban keményen kiszipolyozzák a munkásokat. A vendégek között felbukkan egy német attasé aki beleszeret a gróf húgába, egy amerikai, aki tanácsadó az USA elnöke mellett. De a Peskov testvéreken keresztül bepillantást nyerünk az akkori orosz valóságba is.
A különböző nemzetiségű és társadalmi helyzetű emberek élete azonban a viharos történelem során bizonyos pontokon összekapcsolódik, egybefonódik, és rajtuk keresztül megismerjük a I. világháború szomorú valóságát.

Mindig lenyűgöznek az olyan regények, amihez óriási kutatómunkát kell végeznie az írónak, hogy aztán néhány eseményt kicsit megmásítva vagy eltúlozva de aránylag történelem hűen továbbadja a fellelt tudást olvasóinak. 

Még januárban kezdtem el olvasni és majdnem három hónap kellett, hogy a végére érjek. Ennek több oka is van: Egyrészt a könyv majdnem 1000 oldalas, hatalmas és nehéz, magammal vinni bárhová lehetetlen. Másrészt a XX. század történelme soha nem volt a kedvencem.





Az író elképesztő munkát végzett. Még ha számos asszisztenst alkalmazott ennek a rengetek információnak fellelésére és kidolgozására akkor is le a kalappal előtte.
Sajnos azt kell mondjam ez inkább "férfi" regény, számomra és biztos vagyok benne nőtársaim legtöbbjének is túl sok benne a politika. Persze szívesen olvastam arról, hogy hogyan vívták ki a választás jogát a nők Nagy Britanniában, vagy hogy milyen politikai nézetek, erők mozgatták a világháború és az orosz forradalom eseményeit, de nekem nagyon tömény történelmi lecke volt, ami néha az elbeszélés rovására ment.
 Ha viszont töri óra akkor mindenképpen volt hiányérzetem is:

Eleinte örültem, hogy meg lett említve az osztrák-magyar monarchia, sőt magyarországi események, történelmi alakok is, de aztán Follett valahogy elfeledkezett arról, hogy ezt a háborút nem csak Anglia, Németország, Oroszország és Amerika vívja. Szereplői ezekből az országokból kerültek ki ez igaz, de ha már történelmi hűségre törekszünk azért legalább a békekötés lehetett volna részletesebb, a többi államot is megemlítve.



Follett szeret kicsit szappanopera szerű történéseket belevinni műveibe, ez itt sem történik másként. A kissé eltúlzott erotikus jeleneteket viszont ehhez a műfajhoz nem éreztem helyénvalónak.
Szereplői egysíkúak, nem túl szerethetők, sőt néhányukat valósággal gyűlöltem, ami nem baj, de sajnos jellemábrázolásról,  jellemfejlődésről alig beszélhetünk.


Ami számomra a könyv legnagyobb hibája, hogy nem "szólt" a lelkemhez. Annyi tragédia, halál, háború és mégsem morzsoltam el egyetlen könnycseppet sem.


Mindezek ellenére várom a következő köteteket, melyből a második a két világháború közti időszakot és a II. világháborút öleli fel és várhatóan még idén megjelenik. FRISSÍTVE!!! A második rész megjelent 2012.szeptemberben A megfagyott világ címmel.

 A harmadik a hidegháború időszakát eleveníti fel az első kötetben megismert szereplők leszármazottjain keresztül.


Értékelésem: 5/3

2012. ápr. 2.

Összefoglaló - 2012. március

Már a márciust is elbúcsúztattuk és talán végre itt a tavasz is.

Márciusban 6 könyvet olvastam el:

1. Kovács Kovi István: Bűnös élvezet-Egy szexiparos titkai
Nem írtam róla értékelést, mert nem is hagyott bennem mély nyomot. Olvastam régebben Havas Henrik hasonló témájú könyvét, az sokkal konkrétabb, érdekesebb volt számomra, igaz Kovi könyve (ha lehet ilyen témában ezt a szót használni) igényesebb viszont unalmas. 5/1

2. Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen
értékelésem: http://ananiila.blogspot.com/2012/03/diana-gabaldon-outlander-az-idegen.html

3. Leiner Laura: Szent Johanna gimi 6 - Ketten
értékelésem: http://ananiila.blogspot.com/2012/03/leiner-laura-szent-johanna-gimi-6.html

4. Fábián Janka: Emma szerelme
Ez egy trilógia első része, majd ha elolvastam a másik két részt írok róla. Az első rész tetszett. 5/4

5. Ally Condie: Matched
kritikám: http://ananiila.blogspot.com/2012/03/ally-condie-matched-egymashoz-rendelve.html

6. Zea Love Sofia: Halhatatlan csók
Mivel nem szeretek magyar ráadásul kortárs szerzőkről rosszat írni, ezért nem írok róla kritikát. Maradjunk annyiban, hogy elolvastam, de nem ajánlom senkinek. 5/1,5

Sorozatok: 
Mióta visszatért pár hetes pihenőjéről a The Vampire diaries meglehetősen alul teljesít, talán az utóbbi rész már nézhető volt, de az előtte lévő 2 rész csalódás. (3 évadról van szó)
Elkezdtem nézni az Awake című sorozatot, egyenlőre 4 rész után nagyon tetszik, fogok róla külön posztot írni.


Filmek:
Összesen 4-et néztem.
1. Büszkeség és balítélet: tv-ben kaptam el, jó de azért én maradok a BBC-s sorozatnál 5/3
2. Álomháború: Nagyon fura film szép képi világgal és jó zenével. Egy kicsit olyan mintha klipet nézne az ember, nekem unalmas volt. 5/2
3. John Carter: 3D-ben néztem moziban és nekem nagyon tetszett. 5/4
4. Éhezők viadala: kritikám: http://ananiila.blogspot.com/2012/03/ehezok-viadala-film.html

TV:
Végre elkezdődtek a saját gyártású műsorok, többnyire csak ezek miatt nézek tv-t. Nem hittem volna de tetszett az 1 perc és nyersz.
A Csillag születik nálam háttérműsor olvasás közben. Eddig nem vagyok oda érte.
Megasztárról először azt gondoltam írok bejegyzést, de miután az első élő show-n bealudtam és ráadásul irtó pocsék is volt letettem róla. Igaz a 2. és 3. adás már jobb volt de nem vagyok lelkes továbbra sem. Gigi fogja nyerni hacsak tényleg rá nem un a nép. Az én kedvencem Farkas-Jenser Balázs. Miért nem lehet 7 órakor elkezdeni és 10-kor befejezni???

Blog:
6 bejegyzést írtam. 680-an kattintottak az oldalra. A legtöbben az SZJ gimi 2. részére voltak kíváncsiak, de népszerű továbbra is a True Blood-ról és a Vampire diaries-ról szóló írásom.
Thaiföld-ről is kattintott valaki. :D
Kedvenc keresőszavak:
- vicces természet: ezen a blogon???
- pimasz idézetek: őőőő mire gondolsz?
- helyes pasik top 10: majd legközelebb szavazunk
- cortez és reni szex: na arra várhatsz!!!
- outlander az idegen részei: fej, törzs, végtagok stb...???
 
Szép nem túl szeszélyes áprilist kívánok mindenkinek!