Sztori: Az Álmok tengerében megismert Sandon új, izgalmas kalandokat remélve utazásra indul. Eljut a zsarnokság alatt élő Qrbuun királyságba, ahol rögtön az események középpontjába csöppen. Bár nem ilyen izgalmakra vágyott mégsem hagyja cserben újdonsült ismerőseit a kissé nőies Lazis herceget és annak testőréül szegődött Bitót. Temetőn, gőzfürdőn, szellemkastélyon keresztül vezet útjuk mely egy lovagi tornában majd a Scata uralmát megdöntő harcban tetőzik.
Ha úgy 15-20 éve valaki megkérdezi ki a kedvenc íróm biztos Vavyan Fable nevét mondtam volna. Minden könyve ott sorakozik a polcomon, a Halkirálynő sorozat első 5 részét legalább négyszer olvastam már.
Sajnos azonban a 2000-es évektől megjelent könyveiről már nem tudok felsőfokon beszélni. Az a könnyed humorral teli stílus ami korábban jellemezte műveit számomra erőltetetté vált.
Ennek ellenére mindig reménykedtem, hogy visszatér a régi sokkal letisztultabb írásmódra, de sajnos a Barbárság tengerét olvasva ez a remény végképp elszállt.
A fenti idézetben 7 szót húzott alá a helyesírás-ellenőrző program. Hogy miért? Mert valószínűleg nem szerepelnek a szótárában olyan szavak, mint kifingad, megpurcand stb.
Az írónő amolyan mai nyelvújítóként előszeretettel alkot új szavakat és zsúfol bele egy mondatba minimum öt szinonimát. Ettől aztán az egész olvasmány ahelyett, hogy humoros lenne inkább erőltetett lesz. Hozzáteszem azt, hogy ez az én véleményem. (na meg a tesómé és még legalább 3 másik emberé) Volt olyan mondat aminek többször is neki kellett futnom, mert elsőre nem esett le a mondanivalója. Pedig én magyar anyanyelvű vagyok. Egy hazánkba tévedt külföldinek szerintem megoldhatatlan probléma lenne a sztori megértése, sőt továbbmegyek egy újdonsült Fable olvasónak sem ártana egy szótár a könyv mellé.
Érdekes mert máskor szidom az egyhangú, lapos mondatokkal teli könyveket, a szóismétléseket, és ezeknek tökéletes ellenpéldája VF, de nekem ez már sok(k).
"Sandon azon tűnődik, minek is tekintse őt. Ágyéka, agya vagy szíve hölgyének? Netán mindhároménak? Az bizony már szerelem volna."
Annyira akartam szeretni ezt a könyvet, de eléggé felemás érzéseim lettek, nemcsak a stílussal volt bajom.
A történet elég jó, úgy 80 %-ban tetszik, a "különös világban" tett utazást, meg a szellemkastélyt kihagytam volna. A karakterek is hozzák szokásos formájukat. Bevallom az előzménynek számító Álmok Tengeréből semmire sem emlékszem, de mivel nem egyenes folytatása annak, így nem volt zavaró.
Ahogy azt megszokhattuk az eddigi Fable könyvekben, van egy szinte mindenhez értő, csinos, szókimondó, karakán hősnő és egy rendkívül férfias, titokzatos, kőkemény és értelmes férfiú, aki kerülgeti egymást egy darabig aztán persze egymásba szeret. Jól kiegészíti őket a mellékszereplők hada, van vicces, félelmetes, és undorítóan gonosz figura egyaránt. Igaz mindegyik ugyanúgy beszél tök mindegy, hogy szolga vagy uraság, ugyanúgy lökik magukból a poénokat. Ez azonban hozzátartozik a "Fable érzéshez" így nem rovom fel hibaként, sőt igazából ezek azok a dolgok amiért még mindig elolvasom a könyveit.
Műfajilag bár a kaland-fantasy regényekbe van besorolva én még hozzátenném a burleszk kategóriát is, mert bizony voltak benne olyan jelenetek amiket csakis egy ZS kategóriás filmben tudok elképzelni.
Leginkább a kovács sarok- és könyökreszelő ténykedése váltott ki belőlem negatív megnyilvánulásokat.
A vége is eléggé összecsapottnak tűnik, gondolom lesz még folytatása.
A borító gyönyörű és nagyon tetszik, hogy a fejezeteket idézetek vezetik be, ezek közül is a kedvencem:
"A szél is lapozza a könyvet, mégse tud olvasni."
Sajnálom, de ezzel a könyvvel végleg bebizonyosodott, hogy Vavyan helyett új kedvenc írót kell keresnem. Továbbra is olvasni fogom, de a polcomon már nem nő a Fable regények száma.
Moly adatlap
Értékelésem: 5/2,5
