2015. jan. 23.

J. M. Clements - Spartacus-kardok és hamvak

Fülszöveg:
VANNAK LEGENDÁK, AMELYEKET VÉRREL ÍRTAK
Spartacusnak, a gladiátornak, Capua újdonsült bajnokának ezúttal egy temetésen kell harci erényeit megcsillogtatnia – egy vagyonos ember ravatalánál, akit a saját rabszolgái gyilkoltak meg brutális módon. Spartacus becsvágyó gazdája, Quintus Batiatus azonban gladiátorai felvonultatásánál többre vágyik: a lehetőséget megragadva az elhunyt birtokát is szeretné megkaparintani.
Az amphiteatrumban a vér és a halál jelenti a legfőbb látványosságot.
Akadnak azonban csaták, amelyeket nem az aréna homokján vívnak…
Regényünk, amely a roppant nagy sikernek örvendő Spartacus filmsorozathoz kapcsolódik, az ott felvonultatott szereplők részvételével, a sorozatban megismert környezetben játszódik. A könyv eseményei a Spartacus: Vér és homok epizódjaiban ábrázoltak után történnek, így még mélyebb bepillantást kínálnak az aréna vérrel, szexualitással és intrikával teli könyörtelen, öldöklő világába.

Kiadó: Delta Vision 2013
Műfaj: filmregény (történelmi)

Szereplők: Spartacus, a hős gladiátor aki ekkor még nem is sejti a végzetét.
Quintus Batiatus: lanista, aki gladiátor játékokat szervez, Spartacus gazdája
Pelorus: halála okozza a bonyodalmakat
Verres: Pelorus örökségének kezelője
valamint olyan a sorozatból más ismert szereplők mint: Varró, Lucretia, Ilithya stb.


Természetesen néztem a sorozatot és imádtam annak ellenére, hogy nem egy csajos műsor volt a sok vérrel és belezéssel. Viszont karakterekben nagyon erős volt a felhozatal, kedvencem pl. Ashur vagy a szerelmespár Agron és Nasir vagy Crixus. Viszont soha nem volt a kedvencem Spartacus, legalábbis addig amíg Andy Whitfield játszotta, valahogy Liam McIntye a kezdeti botladozás után hozott egy kis lágyságot a figurába és ettől számomra kedvelhetőbb lett.
Ami nagy erénye volt a sorozatnak még, hogy ennyi kockás hasat nem láttam még egyetlen más sorozatban sem. :D
Sajnáltam, hogy vége lett, egy jó kis Caesaros spin-offot megnéztem volna még egy-két évadon keresztül. Most megint ókori történet nélkül maradtunk a tv-sorozatok terén.

A könyvet azonban mégsem magamnak vettem, hanem apámnak aki szintén látott pár részt a sorozatból és tetszett neki. Ami azt illeti a könyv is bejött neki, így karácsonyra meg is kapta a folytatást.
Ezek után és a viszonylag jó moly-os értékelések után vettem a kezembe a könyvet 2015. negyedik olvasmányaként.

A könyvbeli történet nem a sorozatbeli sztorit írja le, hanem egy olyan kis történést elevenít meg ami az első évad alatt játszódik (ezért nem is értem miért nem Andy van a borítón). Ekkor Spartacus már Capua új bajnoka, barátjával Varro-val (Jai Courtney-ből mekkora filmsztár lett azóta! Igaz egy birkanyírást kellett hozzá :D) gazdájával és annak feleségével Neapolisba utazik egy temetésre, ahol aztán a becsvágyó Batiatus megkezdi szokásos intrikáit.

"A színház csak egy félkör – duzzogott Batiatus . – A közönség a színpad körül ül , és onnan figyeli a történet kibontakozását. De az amphitheatrumban középen bontakozik ki a dráma. Nincs meg benne a halogatás lehetősége, nincs esély váratlan meglepetésekre. A közönség a legvalóságosabb, leghúsbavágóbb drámának lehet tanúja – az életért való küzdelemnek. "

Sajnos azt kell mondjam maga a történet nem túl érdekes, se nem izgalmas, viszont eléggé zavaros. Szerintem azok akik a sorozatból egyetlen egy epizódot sem láttak ne is próbálkozzanak ezzel a könyvvel.
Számomra nagyon furcsa volt a stílusa és emiatt nem is volt olvasmányos, eléggé kínlódtam vele. Rengeteg latin kifejezés van benne amihez ugyan van a végén jegyzék, de én ezt a megoldást nem szeretem, jobb lenne a lap alján, hogy ne kelljen folyton lapozni. Mivel a történetben semmi izgalmasat nem találtam próbáltam inkább a karakterekre fókuszálni, de valahogy az sem stimmelt. Batiatus a könyvben is igazi taplóként viselkedik, Lucretia viszont jóval visszafogottabbra sikerült.
Spartacus viszont hozza a formáját: egyenlőre még az engedelmes rabszolgát játssza hisz gazdája megígérte neki, hogy megkeresi feleségét Surát.
Rá kellett jönnöm, hogy mennyit számít a színészi játék amivel életet lehelnek a papírmasé karakterekbe.

Szerintem a legnagyobb bajom azzal volt, hogy túl fiúsra sikerült megírni ezt a könyvet nem véletlen, hogy apámnak tetszett. Itt is jelen van a sorozatra oly jellemző erotika, mocskos beszéd és a sok brutalitás, de túl sok benne a politika, Ciceró megjelenésével meg a szónoklat és filozófia, igaz így legalább történelmi tények, törvények is szerepet kapnak. Engem viszont ez most untatott és nagyon hiányzott a sorozatbeli látvány.
A sorozatról oldalakat tudnék írni, igaz nem csak jót, de erről a könyvről semmi pozitív nem jut eszembe, ha nem kihívásként olvasom (könyvmolypárbaj) nem fejeztem volna be.

Történet: 10/4
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/4

Összesítve: 10/5
Csakis a sorozat rajongóinak ajánlom.
Ebben az esetben nem a könyv a jobb. 
De
mivel a következő rész a Morituri-t már más írta, így adok neki egy esélyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése