2016. máj. 15.

Összefoglaló - 2016. április

Rövid összefoglaló lesz, hisz az olvasmánylista is rövidre sikerült, mindössze 5 könyv a havi termés. Mentségemre szóljon, hogy terjedelmes könyvekről van szó.

Krimikről áttértem a fantasykra, az előbbiből egy az utóbbiból három került be az áprilisi repertoárba, kiegészítve egy thrillerrel.
2 női 3 férfi író, és ezúttal egy magyar sincs köztük.


Sorrend: pontozás szerint, emelkedő sorrendben:

Peter James: Ádáz küzdelem
Roy Grece sorozat 6. része
Metropole Hotel, Brighton. A részegítő újévi parti után egy nőt brutálisan megerőszakolnak, amikor éppen a szobájába készül visszatérni. Egy héttel később egy másik nőt támadnak meg. A két támadást egy igen fontos részlet köti össze: mindkét áldozat különleges és drága tűsarkút viselt, amelyet a támadó magával vitt. Roy Grace főfelügyelő hamarosan rájön, hogy ezek az esetek ijesztően hasonlítanak azokra a megoldatlan bűnesetekre, amelyek 1997-ben történtek a városban. Az elkövető, a Cipős Ember akkor öt nőt erőszakolt meg, a hatodikat megölte, majd elmenekült, s azóta senki sem hallott róla. Vajon ő támadott megint, vagy valaki lemásolta a módszerét? Mikor újabb nőket támadnak meg, Grace egyre biztosabban érzi, ugyanazzal az elmebeteg erőszaktevővel van dolguk. Grace új csapatával hamarosan elkeseredett küzdelemben találja magát. Miközben minden részletre kiterjedő nyomozást folytatnak a jelenlegi kegyetlen támadások miatt, lázas kutatásba kell kezdeniük a tizenkét évvel ezelőtti bűnesetek felderítésére, mert csak akkor tudják elkapni a gonosztevőt, ha újraélik a múltat. Ami a főfelügyelő számára igen fájdalmas. Állandó utazásokat tesznek térben és időben, miközben az idő egyre fogy: ki kell deríteniük ki lesz a hatodik áldozat, mielőtt a Cipős Ember ismét lecsap …
Műfaj: krimi
Kiadó:2011 General Press
Másfél év telt el azóta, hogy az előző részt olvastam, eddig elég kiegyensúlyozott volt ez a sorozat. Ez a rész azonban nem dobott fel. Sem az áldozatok, sem az elkövetők, sőt a nyomozók sem kaptak kellő háttértámogatást a sztoriban. Minden csak lógott a levegőben, a végén egy bekapcsolva maradt mobil vezetett nyomra, ami számomra eléggé ötlettelennek tűnik. Grace is elvesztette a varázsát, teljesen jellegtelen figura lett belőle.
Persze azért olvasható, sőt a második felétől már egész élvezhető is, de többre számítottam. Nem jó ajánlólevél a következő részre.
Értékelésem: 10/6 Még mindig az első rész a legjobb.


J. R. Ward: Árnyékok
Fekete tőr testvériség 13. része
Trez „Latimer” valójában nem létezik. Árnyékként él és dolgozik az emberi világban ezzel a kitalált személyazonossággal. Kisgyermekként a szülei eladták a S'Hisbe faj királynőjének, Trez viszont elszökött, és bártulajdonosként évek óta a New York állambeli Caldwellben él. A szexrabszolgaság elől menekült el, amire a királynő kényszeríteni akarta. Soha senkire sem tudott igazán támaszkodni… csak ikertestvérére, iAmre. 
iAmet mindig is egyetlen cél vezérelte, megóvni testvérét az önpusztítástól. Már úgy érzi, hogy kudarcot vallott, amikor Trez életében megjelenik a kiválasztott Selena. Ekkor azonban már túl késő. Elérkezett az idő, hogy Trez teljesítse a kötelességét, és nőül vegye a királynő lányát. Nincs menekvés, nem tehet semmit, hogy elkerülje. 
Csapdába esve a szíve vágya és a kéretlen sors között Treznek el kell döntenie, hogy bajba sodorja-e saját magát és másokat… vagy örökre hátat fordít a nőnek, akit szeret. Ekkor azonban váratlan tragédia történik, amely mindent megváltoztat. Az érzelmileg mélypontra került Treznek muszáj újra életcélt találnia, különben örökre elveszíti önmagát és a lelkét. iAm pedig, a testvéri szeretet nevében, arra készül, hogy meghozza a legnagyobb áldozatot…

Műfaj: fantasy, erotikus-romantikus, vámpíros
Kiadó: 2015 Art Nouveau
Már sikerült túltenni magam azon, hogy a régi szereplők le lettek fokozva mellékszereplővé (bár Zsadist mellőzése még tőr a szívemben), nem is lehet ennyi szereplőt megfelelően kezelni, és mindig jönnek újak is. 
Voltak részek amit olyan fokon untam, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy félbehagyom, de aztán valami mindig átlendített és csak sikerült elolvasnom. A legjobban iAm története bosszantott, a szűz férfi, aki mikor életében először keveredik nő közelébe egy bunkó macsóba megy át, hát ezt nem bírta a torkomon lenyomni az írónő. Igaz a tesó szála meg bővelkedett a romantikában és a könnyekben. 
Összességében el lehetett olvasni, de nem tartozik a jobb részek közé az biztos.
Értékelésem: 10/7 persze ha jön a folytatás nem állok ellen.:)


Richard Morgan: Az acél emléke
Hősöknek való vidék 1. rész
Sötét úr közeleg. E jövendölés hajtja Ringil Eskiathot – a barátainak csak Gilt –, a kiégett zsoldost és egykori háborús hőst, akinek nyelvénél csak a kardja élesebb. 
Gil már rég elhidegült nemesi családjától, ám mégis elfogadja anyja megbízását, hogy előkerítse rabszolgasorba jutott unokahúgát, azonban hamarosan kiderül, hogy egyetlen fiatal lány életénél sokkal több forog kockán. A világ baljós erők céltáblájává vált: egyesek az aldrainok, egy sokak által rettegett kegyetlen, mégis gyönyörű démonok visszatéréséről suttognak. Immár csupán Gil és két régi bajtársa állhatja útját a jövendölésnek, amely ha beteljesedik, az egész világ vérbe borul – viszont, ha e világ hősei ilyenek, akkor az ellenszer könnyen lehet, hogy rosszabb, mint a kór maga.

Műfaj: dark fantasy, erotikus
Kiadó: 2015 Agave
LMBT és dark fantasy egyben? Ennek a crossovernek nem bírtam ellenállni. 
A könyv első harmada sajnos egy kínszenvedés volt, hatalmas káosszal: rengeteg szereplő (a többségük több néven) kimondhatatlan kifejezések, sok helyszín, időbeli ugrások jellemzik a könyv elejét. Számomra követhetetlen volt az egész, már a könyv felénél tartottam, mikorra úgy ahogy összeállt a kép, és beindult a cselekmény, igaz akkora már fontolgattam, hogy hagyom a fenébe. 
Ettől a ponttól azonban (nagyjából a dwenda megjelenésétől) egyhuzamban olvastam végig. Kár, hogy ennyit kellett várni, hogy el tudjak merülni a történetben. 
Ami meg a homoszexuális szálat illeti, addig rendben van, hogy a főszereplő meleg, akit az amúgy degenerált társadalma kivet magából, mert ezzel meg van alapozva a karakter, de ennyi az egész. Emlékeim szerint egy jelenet van amiben részletesebb leírás van arról, hogy mi történik a két pasi között, és sajnos azt kell mondjam, hogy ez tök felesleges, nem viszi előre a történetet, sem a karakterfejlődésben nem játszik szerepet. Ez csak arra jó, hogy rá lehessen aggatni az LMBT jelzőt amivel aztán megnyerjen magának vagy éppen elriasszon pár olvasót, ettől az amúgy egészen jól sikerült könyvtől. (vagy a 80-as években ezzel ki lehetett tűnni a többi közül? Ma már nem menne!) 
Összességében a könyv eleje unalmas káosz, a második fele érdekes, eseménydús jó karakterekkel felépített sztori. 
Értékelésem: 10/7Várom a 2. részt.


Dorothy Koomson: Az utolsó csepp
Egy ártatlan rajongás örökre megpecsételte a sorsukat.
Két tizenéves lány, akiket azzal vádoltak, hogy megöltek egy tanárt. De csak egyikük került börtönbe a gyilkosságért, a másik szabadon élhetett.
Két tizenéves lány, akik akár barátnők is lehettek volna. De ugyanazért a férfiért rajongtak, és emiatt örökre megváltozott az életük. Húsz év elteltével kiszabadul a gyilkosságért elítélt Poppy. Még mindig állítja, hogy ártatlanul került börtönbe, és feltett szándéka, hogy megkeresi Serenát. Szembe kell nézniük egymással és a közös, sötét múlttal. Mi történt valójában? Jól ítélt-e a bíró? Melyik lány volt a gyilkos? És mit tett a tanár a két tapasztalatlan tinédzserrel, amiért az életével fizetett?Dorothy Koomson lebilincselően feszes regényéből A fagyis lányok címmel 2013-ban angol tévésorozat készült. Felkavaró és hazánkban is aktuális témája miatt csak felnőtt olvasóknak ajánljuk.
Műfaj: thriller
Kiadó: 2015 Kulinária
Nehezen rázódtam bele, mivel a történetvezetés, ami a két lány szempontjából az időben ide-oda ugrálva mutatja be a cselekményt, eléggé összezavart az elején. Nem mindig tudtam, hogy most kinek is a fejében vagyok. 
Ennek ellenére úgy gondolom nagyon szépen fel lett építve a két lány karaktere, hisz a lényeg ebben a történetben nem az, hogy ki a gyilkos, hanem, hogy hogyan hatott az életükre ez a pedofil tanár, tizenöt éves korukban és 20 évvel később. Sőt nemcsak az ő életükre hanem a családjukéra is. Sajnos azt gondolom ez egy teljesen hihető történet, a leggondosabb, legszeretőbb szülő sem figyelheti a gyereke minden percét, nem akadályozhatja meg, hogy hibát kövessen el és az utána következő önvád és lelkiismeret furdalás sem egyformán jelentkezik mindenkinél. Az emberek nagy része azt gondolja, hogy ilyen vele nem történhet meg, ő eszesebb, felkészültebb lenne ilyen helyzetben, de akkor miért történik itt a mai világunkban is ennyi eset? Elég ha csak a múltheti híreket megnézzük. (11 éves lány, Pannonhalma)  Túl komolyan van ahhoz megírva, hogy kezébe adjam egy tizenévesnek, nem hiszem, hogy lekötné őket, pedig sokat tanulhatnának belőle. De ez nem az ifjúsági kategória, annál komolyabb. Engem lekötött, elborzasztott, elgondolkodtatott. 
Értékelésem: 10/9 Szerintem megnézem a 3 részes tv-sorozatot is.

A hónap könyve:
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Szörnyű vihar közeledik… Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról. Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát. 
Műfaj: urban fantasy, mágikus realizmus    
Kiadó: 2013 Agave
Nos igen, az a fránya mágikus realizmus. Nincs még egy olyan megosztó műfaj nálam, mint ez. Nem nagyon csípem a mitológiát sem. Szóval féltem ettől a könyvtől, nem hiába kuksolt a várólistámon évekig.  Őszinte leszek, bizony voltak részek amiket untam és még utáltam is, de ezek voltak kisebbségben, a nagyobb részét kedveltem.  A realista vagy inkább én úgy mondanám a kevésbé elborult része engem leginkább egy regénybe öntött road movie-ra emlékeztet. Az érzelmi sokkot kapott Árnyék, sodródik ide-oda, megismerkedik különböző emberekkel, keresi az útját a maga kimért módján. Leginkább úgy jellemzik szereplőtársai, hogy mélabús-melák, én inkább egy érzelmileg elfojtott, szimpatikus pasinak mondanám (és ugye nálam már kapott arcot is, Ricky Whittle személyében <3). Szerettem róla és Lakeside-ról olvasni, még akkor is ha látszólag szinte semmi érdekes nem történt vele. Mondjuk én szeretem a lassú könyveket, aki viszont nem, annak ez unalmas lehet.  A mágikus része is nagy részt fogyasztható volt számomra, tanulságos és elgondolkodtató az új Istenek megjelenítése, a kis thriller szál is jót tett a könyvnek. Néha éreztem, hogy na az írónak itt vagy elgurult a gyógyszere, vagy többet használt a tudatmódosítóiból, mint kellett volna, ezek a részeket nem bírtam, de ez egyéni ízlés dolga. (még a magyarok istene is kapott egy mondatot :)) Összességében kellemes meglepetés számomra ez a könyv, a sorozatot biztos nézni fogom, bár el sem tudom képzelni, hogy hozzák ezt össze 4 részben, és vajon mennyire lesz bátor a megfilmesítés? Valahol azt olvastam talán folytatódik Árnyék sztorija, én olvasnám. 
Értékelésem: 10/9 Lehet, hogy majd nekifutok más Gaiman írásnak is…